December 10 ., este háromnegyed hat.
Éppen négy napja, hogy itt járt a Mikulás, és kilenc napja történt az a gyalázat, hogy egy
magyar állampolgárságú személy (simán magyarnak nevezni sajnos nem tudom), Alföldi Róbert
közreműködésével a Nemzeti Színházban ünnepelték Románia állami ünnepségét, mely egyúttal
Erdély megszállásának napja is. Pár nappal később a román hatóságok magyarok tucatjait hurcolták el
mondvacsinált okok miatt. Egyszerűen az volt a baj, hogy magyarok akartak maradni?!
Egy autó áll meg Szegeden a Fekete Sas utcában, emberek szállnak ki, itt-ott feltűnik egy-egy
kitűző, sál, zászló, ami jelzi a csoport hovatartozását. Mind magyarok, igaz magyarok. Megindulnak a
Klauzál tér felé, lobogóikat tépkedi a hideg szél. A helyszínen a Kossuth szobor előtt már gyülekeznek
az emberek, akik egy betiltott hazafias szervezet tagjai (ugye a demokrácia…). A Magyar Nemzeti
Gárda ismét hallatott magáról, jelt adott arról, hogy nem tűnt el a süllyesztőben, mint azt „a Nemzeti
Együttműködés Kormánya”(no comment) remélte.
A hideg ellenére, elég szép kis tömeg jött össze, akik várták a rendezvény kezdetét. Aztán
megkezdődött.
Mucsi Zsolt, a Gárda kapitánya mondott először beszédet, melyben ismertette a román
hatóságok soviniszta intézkedéseit, mely egyszerre volt felháborító és undorító (hogy Brüsszel mit
szól ehhez, hát szerintem ne alapozzunk a „művelt nyugat” jóindulatára…).
Utána Toroczkai László, a HVIM vezére vette át a szót, akinek meggyőző beszéde feltüzelte a
közönséget. Elvégre, jogosan tette föl a kérdést, mi lenne, ha mondjuk a Román Nemzeti Színházban
ünnepelnénk augusztus 20-át? Valószínűleg Oláhországban százezres tüntetések robbannának
ki. Kérdem én, itt miért nincsenek az emberek az utcán? Ennyire megrészegített mindenkit
a „fülkeforradalom”? Magyarok, kongatják a harangunkat, ébresztő!!!!
Majd a beszédek lezárásaként Tóth Péter, a Jobbik szegedi elnöke mondott pár szót
városunkról, a románokról (nem dicséretet!), majd felszólította a tömeget, hogy vonuljunk át a
Kelemen utcába, a román konzulátus elé.
Nemzettestvéreinkkel karöltve vonultunk végig Szeged legszebb utcáján. Ilyenkor, Karácsony
környékén rendkívül sok ember tartózkodott a belvárosban. Sokan megbámultak minket, gondolván
mit lézengünk mi itt. Sajnos csak a közöny sugárzott az emberek szeméből. De fognak ők még
imádkozni a magyar hazafiakért.
Miután odaértünk a konzulátus elé,úgy tűnt az épületben nincs senki… (lehet,hogy a gyávák
már lemenekültek a pincébe a „szélsőségesek” elől?!). A tömeg felsorakozott az épülettel szemben,
az út túloldalán, majd elénekelte a székely himnuszt. Utána zászlólengetés és bekiabálások közepette,
Tóth Péter (mivel személyesen átadni sajnos nem tudta,) elhelyezte a petíciót a követség ajtajánál.
A rendezvény békésen zajlott le, nem történtek atrocitások sem. A „marcona gárdisták”
nem robbantottak ki forradalmat. A karhatalom is képviseltette magát, úgy fél tucat emberrel, de
valószínűleg ők is tudták,hogy ez nem a „szélsőséges fasiszta terror” megnyilvánulása lesz. Ez a
hazaszeretet megnyilvánulása volt.
Bízunk abban, hogy rendezvényünkkel hozzájárulhattunk egy boldogabb, és talán
igazságosabb jövő eléréséhez, melyben gyerekeink, unokáink nőhetnek majd fel.
Büszkeséggel tölt el minket, nemzeti érzelmű fiatalokat, hogy mi is részesei lehettünk ennek
a „békés ellenállásnak”, hogy a mi kezünkben is ott loboghattak a zászlók, melyek, mint tudjuk, a
szabadság szimbólumai.
Mi, a Jobbik Ifjúsági Tagozatának tagjai életünkkel, példánkkal, szavainkban, és tetteinkben
(fiatal korunk ellenére) példát szeretnénk adni kortársainknak, hogy magyarnak lenni, nem hogy nem
ciki, hanem egyenesen büszkeség, kötelesség, és egy sajátos életérzés. Minden magyar ember felelős
hazájáért, népéért, sorsáért. Emellett nem mehetünk el szótlanul.
Mi Csongrád megyei JIT(Jobbik Ifjúsági Tagozat) tagok ezek után is részt fogunk venni
minden olyan kezdeményezésben, és ellenállásban, amivel hozzájárulhatunk hazánk, nemzetünk
szabadságához, és egy boldogabb, igazságosabb jövő eljöttéhez.
Ezzel a hittel várunk, és kívánunk minden nemzettestvérünk számára határokon innen, és túl:
Szebb Jövőt!
Zsembőczy, aknerlag